Akkor kezdem a végén: a Hajdú Kupa az idei évem eddigi legeredményesebb versenye volt. Annak ellenére, hogy OB-láz van, (így minden egyéb verseny, csak az erre való felkészülést szolgálja) mégis – vagy talán pont ezért – úgy álltam rajthoz, hogy itt dobogós leszek. Akkor a riválisoknak tiszta lesz a kép, hogy komoly gondot fog okozni Ibrányban a teljes kecskeméti sor. (Bence hegyi ob 3. helye, Misi tapasztalata,cyclocross eredményei, Zsombor meglepetésszerű fejlődése után, nekem is sikerült behúznom egy 2. helyet és akkor a Fábián Leviről még nem is beszéltem)Nagyon kíváncsian várom, hogy Tamás milyen taktikát fog kitalálni a számunkra…
Bár már a tavaszi brac-i edzőtáborban látszott, hogy sokkal jobban forognak a lábaim, mint eddig bármikor, mégsem jött ki a lépés.
A debreceni eredményt persze nem csak magamnak köszönhetem. Az igazat megvallva rohadt nagy szerencsém volt, bekerültem a világ legjobb szökésébe: rajtam kívül az U19-es Bajorfi Ádámmal, DKSI-s Vigh Zolival és a majdnem teljes Epronex sorral léptünk el nagyjából 15 km-nél. Az Epronexesek ezzel bebiztosították maguknak az elit és az abszolút dobogót, így nem jelentettünk egymásra különösebb veszélyt, sőt kifejezetten jól sikerült együttműködnünk velük.Volt amikor előre álltak forogni és volt hogy beállítottak lánctalpazni bennünket is.
Sajnos mi “kicsik” sokszor tapasztaljuk, hogy bármilyen képességű, de idősebb bringás arrogáns stílusban osztja az észt a mezőnyben, vagy az elmenésben. Itt ennek nyomva se volt! Inkább tanítgattak a rutinosabb sporttársak. Ez így nagyon rendben volt.. Végig lánctalpaztunk: szembeszélben 44- oldalszélben 50 km/órás tempóval tettük meg a kört a debreceni pusztában. Mivel hátul nem volt meghatározó erő, a verseny végére az előnyünket 7 percre növeltük a főmezőnyhöz képest.Ahogy várható volt, az Epronexesek szépen elszivárogtak (előre menekültek:) az utolsó körben. A Vigh Zoli leszakadt valahol a csárda előtt. Csak négyen maradtunk az utolsó pár kilométerre. Amikor is az Epronexes kapitány, a Kis Gergő jelezte, hogy mi U19 -esek meccseljük le a sprintet. Korrekt! Így a végére belefért egy taktikázós sprint, ahol a GYAC versenyzője, Bajorfi Ádám egy kerékpárhosszal behúzta a Hajdú Kupát (innen is gratulálok, nagyon kemény volt).
Elégedett vagyok a 2. hellyel, ráadásul, mivel nem csak a mi szökésünk ért haza, Misié lett a dobogó 3. foka, aki a szintén Epronexes Szarka Gergellyel ért haza 4 perccel utánunk, azaz 3 perccel a főmezőny előtt.Sajnos a Misi-féle szökésből a Kristóf szó szerint kiesett (jobbulást)
Debrecenben így U19 korosztályban két Szeleshátas állt a dobogón. Jól érzés volt!
ui: sajnos a kajálást elmértem, állítólag az edzőmnek egy Soproni APA-t kellett elbarteleznie, hogy ne halljak éhen!
A bénább fotó saját, a többit köszönjük a dksi.hu-nak