Hrenkó Norbi május 16-án magyar válogatott mezben Budapesten körözött a Tour de Hongrie zárónapján, pont egy hétre rá pedig már egyesülete, az MKB Cycling Team versenyzőjeként áll rajthoz, a csapat „hazai” versenyén. Megkérdeztük, milyen volt belülről az ország legnagyobb versenye, és mit tud beépíteni belőle a továbbiakban.
– Hogyan készültél a TdH-ra?
– Igazából végig arra készültem, hátha bekerülök a válogatottba, de azért más érzés volt, amikor megtudtam, hogy kerettag vagyok. Dér Zsolt szövetségi kapitánnyal és az edzőkkel megbeszéltük, hogy minél többet és hosszabbakat kell mennünk a Hongrie előtt. Egy hónapom volt. Mentem is két teljes hetet és egy közepest. Csak közben online oktatáson vettem részt, a suliban, és érettségiztem is, így nem jutottam el a hegyekbe. Maradtak a nagy távok és a kis dombok. Délelőtt iskola, délután egytől este hétig edzés. Amit a hegyen töltöttem, az Hegyi OB és az azt követő válogatott összetartás két napja volt.
– Milyen volt a Tour de Hongrie belülről, hogy érezted magad?
– Az első szakaszon nem sikerült szöknünk, pedig sokat dolgoztunk. Egyrészt a sprinterünkért, Karl Ádiért (aki aznap majdnem a TOP10-ben végzett), másrészt, hogy láttassuk magunkat a mezőnyben és a kamerák előtt. A második nap nem volt túl sikeres, ott a nagyobb tapasztalat győzött. Hiába mentünk előre, a csapatok „kiraktak” bennünket, nem tudtuk megvalósítani a szövetségi kapitány elképzelését. A harmadik nap Szöllősi Feri szökött, mi pedig a mezőnyben mentünk, végre, mint csapat. Na, ott élvezkedtünk kicsit, aztán utolértük Feriéket, majd a sprinter után eredtünk. De a befutó nagyon technikás volt, és pont az emberünk előtt történt egy bukás, így nem jött be a tervünk.
– Milyen volt a negyedik napon a királyetap?
– A Kékest vártam a legjobban. Sajnos 180 kilométer után, Mátrafürednél már annyira rángatták a sort, hogy leszakadtam. Ettől kezdve saját tempót mentem, és arra törekedtem, hogy minél több leszakadót utolérjek. Nagy élmény volt a rengeteg néző, akik ott, abban a pillanatban, a hegyen csak nekem szurkoltak… és ez felvitt a csúcsra. Utólag úgy érzem, hogy 15-20 hellyel több volt benne, Füred után már ők se rángatták annyira. De nem vagyok elégedetlen.
– És a főváros a zárónapon?
– Budapesten nem helyezkedtem túl jól az elején, a többiek támadtak, én csak raktam a kereket, ahogy lehetett. Aztán, amikor előre állt a Bike Exchange, tudtam, hogy be fog állni a mezőny. Így is történt, én pedig megindultam. Felértem Filutás Viktorra, vele meg másik két bringásra, így a szökevények és a mezőny közt szöktünk sokáig. Szívesen vissza is nézem ezt a napot bármikor, sokat mutatott a tévé, tanulok is belőle. Ezzel a nappal akkor is elégedett lettem volna, ha csak végig megyek a mezőnyben, de így még boldogabb vagyok.
– World Tour és Pro Tour csapatok közt tekertetek, igazi profik vettek benneteket körül öt napig. Mit hozol magaddal csapatodba, az MKB Cycling Team-be?
– Hogy mennyire fontos együtt dolgozni, együtt mozogni a mezőnyben. Friss még a csapat, de remélem, a Kun Körön már azért valamit sikerült ebből megmutatni. Jómagam megtapasztaltam, milyen egy ilyen rendkívül erős mezőnyben mozogni, de nehéz ezt átadni a csapatnak. Ezt egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia. De úgy érzem, ha a válogatottal meg tudtuk csinálni, hogy együtt mozgunk, pedig nem ismertük annyira egymást, a csapatommal menni fog. Ismerjük egymást, jobban össze vagyunk szokva meg tudjuk csinálni. Meg kell tudni csinálni! Bár az EPRONEX – GESU Bikewear Cycling Team és több erős csapat valószínűleg megpróbálja majd megkeseríteni a hazai versenyünket.
– Ha röviden, tömören kellene jellemezned ezt az öt napot mi lenne az?
– Fantasztikus élmény, elképesztő az a professzionalitás, az a kifinomult rendszer, ahogy ezen a szinten működik a kerékpársport. Rendkívüli motiváció ez számomra, és remélem, ebből a csapatom is profitál majd.
